Meghitt otthon

Amikor a családi házunk építése már olyan stádiumban volt, hogy belső munkákat végezhettünk, az üres házban sokszor csak leültem és merengtem.
Elképzeltem, amint a gyerekek a nappaliban rohangálnak. Tele volt a ház képzeletemben gyerekzsivajjal, nevetéssel. Milyen burkolat kerüljön a nappaliba, a gyerekszobákba, hogy ne kelljen mindig rájuk szólni "Gyerekem, vigyázz a padlóra, összecsikarod!" "Ne firkálj a falra!"...
Milyen magasra kerüljenek a villanykapcsolók, hogy elérjék?
Nevezhetjük praktikus gondolkodásnak is, de én inkább szeret-teljes gondolkodásnak nevezném. Hiszen a saját életemet úgy teszem könnyebbé, hogy közben a gyerekek felhőtlenül boldogok lehetnek, szabadon garázdálkodhatnak a házban rossz időben is és nem tesznek kárt magukban és másban.
És legfőképpen nem kell gyakran mondanom, hogy NEM!
Szerintem egy ház attól lesz otthon, hogy a benne élők szeretik egymást és a tárgyakat is, amik körülveszik őket. Akkor szeretnek reggel felébredni. Kipihenten, feltöltődve mennek iskolába, munkába. Nap közben türelmesebbek másokkal. Örülnek, ha hazaérnek és a szeretett emberekkel, háziállatokkal lehetnek együtt.

Sokan naivnak tartanak. Vállalom! És hiszem azt, hogy lehetünk jobbak és egészségesebbek, ha egy meghitt otthonban élünk és tudunk szeretni.

Aki egyetért velem, kezdjen el gondolkodni, mit változtatna az otthonában, hogy jobban érezze magát!

Kreatív álmokat kívánok!